Blog

Minden gyereknek feltétlen szeretettel, figyelemmel és biztonsággal körülölelve kellene felnőnie. Vannak, akik nem tapasztalhatják meg milyen a szeretetteljes, békés együttélés és összetartozás érzése. Tapasztalnak viszont helyette rendszeres testi és lelki bántalmazást, éppen attól, akitől szeretetet kellene kapniuk.

Legtöbben közülük felnövekedve elvesztik a velük született erőt és hitet, mert a hatalom minduntalan átgázolva rajtuk elvette tőlük. Mert a hatalom, nem szereti az olyant, aki rendelkezik belső meggyőződéssel és akaraterővel.
Aztán lesznek közülük olyanok, akik elkezdenek küzdeni érte. Évtizedekig vagy egy életen át küzdenek azért, hogy higgyenek végre magukban, hogy igenis érnek valamit. Hogy aztán képesek legyenek meglátni, mások is érnek valamit. Hogy elhiggyék törődhet velük valaki bírálás és becsmérlés nélkül is. Hogy megtanuljanak maguk is elfogadóan törődni.
Aztán lesznek közülük, akik küzdenek, hogy ne féljenek a büntetéstől ha hibáznak, hogy megtanuljanak tévedéseikért felelősséget vállalni. Hogy maguk is megtanuljanak elfogadással reagálni.
Aztán lesznek olyanok, akik küzdenek azért, ne féljenek a bántástól és a megszégyenüléstől mert másként élnek. Hogy megtanulják tisztelni a másik életet és döntéseit. Hogy megtanulják az egyik legfontosabbat, hogy nem mindent tudnak és kell irányítani.

Tovább olvasom →

Elengedés. Gyakran felmerülhet bennünk a kérdés, vajon miért ragaszkodunk egy emberhez, kapcsolathoz még akkor is, amikor már az eszünkkel tudjuk nem kellene. Miért gondoljuk azt, hogy úgy alakul majd, csupán akaratból, ahogyan azt elképzeltük, ahogyan bele képzeljük azt, ami valójában nincs, aki valójában nem olyan, de ezt valamitől nem látjuk. Nem láthatjuk, sokszor azért, mert valami olyan mély tudatalatti feldolgozatlan érzelemvilág, hitrendszer kormányoz minket, amit irányítani nincs módunkban. Talán gyerekkorunk tapasztalatai alapján vonzódunk ily módon egymáshoz vagy előző életek kötelékei tartanak egymás mellett boldogtalanságban minket.

Tovább olvasom →

Az élet változásaihoz való alkalmazkodás sokszor nekem sem ment gördülékenyen. Sőt. A változáshoz való nagyon nem akaró alkalmazkodás adta stressz, a negatív érzelmek és gondolatok bizony sokszor kibillentettek egyensúlyomból, majd lelkem testi tünetekkel is elkezdte jelezni az életenergia áramlásának elakadását.
Amikor testem rugalmasságának és lelki egyensúlyom visszanyerésére a jóga eszközeit is elkezdtem rendszeresen használni szembesültem azzal, hogy a helyes testtartások rendszeres gyakorlása által nem csak testem rugalmassága fejleszthető.
A jóga testemnek visszaadta elfeledett helyes tartását és frissességét, finom mozdulatai által megszűnt a feszültség, lazább és rugalmasabb lettem.
Nekem a jóga azonban nem csak gyakorlatsor.
A gyakorlások belső folyamataimat is elkezdték mélyebben érinteni, a korábbi emlékek által hagyott nyomok, feszültségek a testemben elkezdtek felszínre jönni és oldódni.
A jóga a kineziológia mellett a mögöttes problémák feldolgozásával is kísér önismereti utamon.
Váljon hát lelked könnyeddé, belső világod, jelened tisztábbá csodás eszközeik által.

Eltérőek a határaink, bizony azok. Sokszor nem várhatjuk ezért el, hogy a másik magától kitalálja, a miénk meddig tart. Ha így van talán félünk, hogy rosszat fog gondolni rólunk ha megmutatjuk? Talán azért mert nem jók az eszközeink, mert nem hisszük el, hogy valóban jogos amit szeretnénk? Talán mert gyermekként nem engedtek minket határokat feszegetni és azokat megmutatni…..amikor akkor is igent kellett mondanunk, amikor belülről fortyogva legszívesebben sokadszorra is nemet ordítottunk volna. Így tanultunk meg lassan csendben megtörve üvölteni.
De a hosszú ideje üvöltő csend egyszer dühös kétségbeesett hanggá válik majd valahol…akár a testen, vagy egy idegenre irányulva, egy ártatlan kiszolgáltatottra fokozottan lecsapódva…így marva el a másikat, a szeretetet és önmagunkat …..

Nézz szembe vele, mondd megéri? Nézz szembe vele s teremtsd elő a szunnyadó Farkast.