Minden gyereknek feltétlen szeretettel, figyelemmel és biztonsággal körülölelve kellene felnőnie. Vannak, akik nem tapasztalhatják meg milyen a szeretetteljes, békés együttélés és összetartozás érzése. Tapasztalnak viszont helyette rendszeres testi és lelki bántalmazást, éppen attól, akitől szeretetet kellene kapniuk.
Legtöbben közülük felnövekedve elvesztik a velük született erőt és hitet, mert a hatalom minduntalan átgázolva rajtuk elvette tőlük. Mert a hatalom, nem szereti az olyant, aki rendelkezik belső meggyőződéssel és akaraterővel.
Aztán lesznek közülük olyanok, akik elkezdenek küzdeni érte. Évtizedekig vagy egy életen át küzdenek azért, hogy higgyenek végre magukban, hogy igenis érnek valamit. Hogy aztán képesek legyenek meglátni, mások is érnek valamit. Hogy elhiggyék törődhet velük valaki bírálás és becsmérlés nélkül is. Hogy megtanuljanak maguk is elfogadóan törődni.
Aztán lesznek közülük, akik küzdenek, hogy ne féljenek a büntetéstől ha hibáznak, hogy megtanuljanak tévedéseikért felelősséget vállalni. Hogy maguk is megtanuljanak elfogadással reagálni.
Aztán lesznek olyanok, akik küzdenek azért, ne féljenek a bántástól és a megszégyenüléstől mert másként élnek. Hogy megtanulják tisztelni a másik életet és döntéseit. Hogy megtanulják az egyik legfontosabbat, hogy nem mindent tudnak és kell irányítani.
E hosszú küzdelem után a szerencsések visszaszerzik majd azt az önbecsülést ami végül csökkenti az óriási távolságot közöttük és dédelgetett vágyaik között. Bátran és őszintén megmutatják magukat. Vállalva még a kitaszítottságot is. Vállalva, hogy emiatt talán még jobban küzdenek majd. Mert még függenek. Még alárendelik magukat.
Aztán talán azt is megérzik, hogy joguk van egy bántalmazó kapcsolatban hátrébb lépni, joguk van kimenteni magukat és kilépni akár a szüleiktől is.
Aztán már nem küzdenek. Könnyebb, ha már nem akaratból mutatnak más képet magukról. És ez magányos és gyökértelen érzés, de szabadon örülhetnek annak akik, teret adva önmaguk szeretetének.
A múlt eseményeit már egy másik értelmezésben képesek látni. És ez szabadságot ad.
Azért szabadok, mert már választhatnak hogyan érzik magukat ha valaki bántja vagy kirekeszti őket.
Habár a nehéz gyerekkort elgyászolni hosszú időbe telhet, mégis ha eljön az ideje, hogy megbékélhetnek azzal, hogy már soha nem tudhatják meg, kikké lehettek volna egy szeretetteljes környezetben, felszabadító.
Felszabaditó, hiszen már van választásuk és ők választottak: a felelősséget visszateszik oda ahová az való, a szüleik vállára.
