Elengedés. Gyakran felmerülhet bennünk a kérdés, vajon miért ragaszkodunk egy emberhez, kapcsolathoz még akkor is, amikor már az eszünkkel tudjuk nem kellene. Miért gondoljuk azt, hogy úgy alakul majd, csupán akaratból, ahogyan azt elképzeltük, ahogyan bele képzeljük azt, ami valójában nincs, aki valójában nem olyan, de ezt valamitől nem látjuk. Nem láthatjuk, sokszor azért, mert valami olyan mély tudatalatti feldolgozatlan érzelemvilág, hitrendszer kormányoz minket, amit irányítani nincs módunkban. Talán gyerekkorunk tapasztalatai alapján vonzódunk ily módon egymáshoz vagy előző életek kötelékei tartanak egymás mellett boldogtalanságban minket.
Elengedhetjük akaratból egymást, azonban a mélyen ülő okok feltárása nélkül valószínűleg újra és újra „ugyanaz” lesz a választásunk, ugyanabban a gödörben találhatjuk magunkat ismét. Egészen addig, amíg át nem éljük és meg nem értjük a valódi okokat, a korábbi történések hátterét, a szereplőket, és azt, hogy mi magunk hogyan vettünk annak idején ebben részt. Amíg meg nem értjük és érezzük az akkori választásokat, mások és magunk választásait. Amíg igazán együtt tudunk érezni a személyekkel és önmagunkkal a történetben. Ezután alakulhatnak át az addig „titokban” meglapuló negatív érzések. Negatív érzések nélkül, megértéssel és békével emlékezünk, szeretettel felszabadultan érzünk és kapcsolódunk a múltbeli történések szereplőivel és önmagunkhoz.
Számomra ezt jelenti az igazi, őszinte és békés elengedés. Egy döntés, a felszabadulás és mai önmagunk, viselkedésünk, kommunikációnk, választásaink… megértésének irányába. Egy döntés a jelenben, ami magalapozza későbbi (újra)kapcsolódásaink minőségét.
De vagyunk-e elég bátrak és elszántak ehhez az érzelmi úthoz? Ez a te utazásod e földön, az utazások közül az egyik épp MOST zajlik. Senki más nem tehet azért, hogy ez az út más, még szebb, még igazabb, még jobban MOST-ban legyen, csak TE. Magad miatt utazol és teszel többet, erőfeszítést nap, mint nap, a magad gyönyöréért. Indulj hát! Kapcsolódj!
